February 2010
120 posts
Nincs...
Me gustaría saber español, pero nadie que enseñe.
Kettős lépés
Nadie puede bailar pasodolbe… :(
Dúmhármazik
Ha egy dual core proci 250 W-ot eszik átlagosan, Pistikének 4 procis alaplapja van (és 400 FPS-el dúmhármazik), akkor bootolás (20 másodperc az asztalig) előtti 18°C-os, 20 m^3-es szobában mennyi idő után hal meg Pistike (65 kg), ha a a bútorok, a számítógép és Pistike térfogata, valamint Pistike hődisszipációja elhanyagolható, valamint a falak ideális hőszigetelők? Pistike fasza gyerek, dúmhármazást semmiképp se hagyja abba, a fulladás sem akadály, így halála csak akkor áll be, miután teljesen kiszáradt. A kérdés hát: a power gomb megnyomása után mennyi idővel áll be Pistike halála? Válaszát kérjük indokolja!
A feladat csak akkor oldható meg, ha ismerjük azt a
nedvességtartalom-százalékot, mely alatt Pistike kiszáradtnak tekinthető.
Tekintettel arra, hogy a a levegő fajhője állandó nyomáson ~1004J/kgK
állandó térfogaton ~724 J/kgK, valamint fajsúlya 1,22 Kg/m3, egy köbméter
levegő 1 °C-al történő melegítéséhez 1225 J azaz 0,34 Wh munka szükséges.
Amennyiben a falak ideális hőszigetelők, 1 óra alatt a szoba hőmérséklete
1*1000W/20m3*0,34 = 147°C-al emelkedik, közelítőleg lineárisan.
Konyhai tapasztalatok alapján a sülthús, ha két óránál tovább sül, kiszárad.
Ezt a tapasztalati tényt Pistikére extrapolálva: úgy tekinthetjük, hogy
amennyiben Pistike hőmérséklete két órán át tartósan meghaladja a 100 °C-t,
Pistike nemcsak megsül (ebben az állapotában a feladat kritériumai szerint
még Doom-kompatibilis), de ki is szárad. Mivel a környezeti hőmérséklet kb.
35 perc alatt éri el a 100 °C-ot, Pistike előreláthatólag 2 óra 40 percen át
Doomozhat. Azonban, ha a szoba falai nemcsak hőszigetelőek, de hermetikusan
zártak is, a rendszer állandó térfogatúnak tekinthető, és ennek megfelelően
Pistike 10 perccel hamarabb, 2 óra 25 perc múlva adja fel a Doomozást.
Legyünk azonban tekintettel arra, hogy miután a környezeti hőmérséklet 15
perc után 50 fok fölé emelkedik, Az így képződő szauna előnytelenül
befolyásolja Pistike játékteljesítményét, melynek értéke a hőmérséklet
emelkedésével exponenciálisan romlik tovább. Tehát hozzávetőlegesen 30 perc
után Pistike nem lesz már számottevő ellenfél, gond nélkül kilőhetjük egy
cseresznyemaggal is.
from bash.hu
“A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. S ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen.”
—
Stephen King
Ez remekül passzol is a mai naphoz. Imádom ezt az idézetet.
“Mort úgy vélte, hogy az emberek - még azok is, akik megpróbálnak őszinték lenni magukhoz - képtelenek elfogadni, ha véget ér valami. Még akkor is bíznak, vagy legalábbis megpróbálnak bízni, ha már a végső döntést is felírták a falra, méghozzá akkora betűkkel, hogy több száz méterről is elolvashatja bárki. Ha valami igazán fontos, könnyen csal az ember, könnyen összetéveszti a valóságot egy szappanoperával, és meggyőzi magát arról, hogy nem kell olyan sötéten látni a helyzetet, végül úgyis minden jóra fordul… talán éppen a következő reklám után. Mort arra gondolt, hogy az önámítás csodálatos képessége nélkül az emberiség valószínűleg még őrültebb volna, mint amilyen őrült jelenleg.”
—Stephen King
Fiktív filozófust idézett a francia sztárfilozófus
egy humorista által kitalált filozófust idézett új könyvében Bernard-Henri Lévy francia filozófus.
A médiaszemélyiségként is ismert Lévy gratulált a Le Canard Enchainé című francia szatirikus hetilap őt megtévesztő munkatársának, Frédéric Pages-nak – adta hírül ma az MTI. “Hagytam magam átverni, akárcsak mindazok a kritikusok, akik a szóban forgó könyv megjelenésekor recenziót írtak róla. Így csak egyet mondhatok, méghozzá jó szívvel: Köszöntsük a művészt! Éljen Frédéric Botul, éljen Frédéric Pages!” – írta Lévy.
Az újságíró egy nem létező filozófus, bizonyos Jean-Baptiste Botul nevén publikált egy könyvet Immanuel Kant német filozófus munkásságáról. Botul kitalált életrajza szerint 1896-ban született a dél-franciaországi Aude megyében és 1947-ben halt meg, úgymond “orális filozófus”, “a botulizmus atyja” volt, aki nem hagyott maga után egyetlen általa leírt művet sem, munkásságát barátai örökítették meg.
Bernard-Henri Lévy felsülése nagy visszhangot váltott ki a francia internetes portálokon. Frédéric Pages maga is megfricskázta az ismert filozófust, megjegyezve, hogy az interneten két kattintással – például Botul Wikipedia-bejegyzésének első mondatából – bárki kiderítheti, hogy Botul fiktív személyiség. Amire Lévy – a New York Times írása szerint – nagyképűen csupán ennyit válaszolt: “Az én információs forrásaim könyvek, nem a Wikipedia”.
(via urbanlegends.hu)
1. elismerte, hogy beszopatták, pontot ér
2. elismerte, hogy az ő beszopatása pontot ért - pontot ér
3. könyvek ws wikipedia - kurvára igaza van, pontot ér
4. mondjuk úgy, hogy a wikipediát érdemes ellenőrizni valódi forrásokban
kurvára egyetértek veled, a wikipédia engem is vezetett már félre, néhány hálózattudományban használatos alapelvet nem épp a legjobb módon magyarázott el.
az első két pont pedig egyértelmű.
A hét youtube mémje
- G: ÉN EZT EL TUDOM RAPPELNI -- http://www.poet.hu/vers/35459
- M: record
- M: toljad a zene mögé :D
- M: viszem a stúdiót oszt megvágjuk
- G: neeem :D
- M: összehányjuk
- M: kiadjuk
- G: annyira gáz :D
- M: te leszel a hét youtube mémje
“Minden embernek, aki valaha volt, van vagy lesz, van egy dala. Ezt a dalt nem írta senki. Van dallama, van szövege. Nagyon kevesen jutnak odáig, hogy eléneklik a saját dalukat. A legtöbben attól félünk, hogy a hangunk nem elég jó hozzá, vagy a szöveg túl butuska, túl őszinte, netán túl fura. Így az emberek inkább megélik a dalukat.”
—Neil Gaiman
Dolgoz
Vannak emberek, akikkel valami hihetetlen jó együtt dolgozni. A dologban csak az az érdekes, hogy esetemben többnyire férfiakra igaz ez a megállapítás.
“Akinek egész lelke seb, annak az őszinteség keserves lelkiismeretesség.”
—Babits
“Előfordul, hogy legféltettebb gondolatainkat is szívesen osztjuk meg olyan idegenekkel, akiket soha többé nem látunk, mintha a szélbe kiáltanánk a titkainkat.”
—Sam Revell
“Mindenkinek az emlékei között akadnak olyanok, amelyeket az ember nem mindenki előtt tár fel, legfeljebb a barátai előtt. Akadnak olyanok is, amelyeket még barátainak se tár fel, legfeljebb saját magának, de magának is csak hétpecsétes titok gyanánt. És vannak végül olyanok is, amelyeket még saját maga előtt se mer feltárni, és ilyen dolgokból minden rendes ember emlékezetében épp elég halmozódik fel. Sőt úgy áll a dolog: minél rendesebb ember valaki, annál több ilyen emléke van.”
—Dosztojevszkij
Hamvaszt
- M: te gica, te kérnéd hogy elhamvasszanak halálod esetén?
- G: persze
- G: miért?
- M: én tuti nem
- G: én azt szeretném, ha hamvasztanának
- M: egyszer találják fel hogy DNS alapján fel tudnak támasztani
- M: a sok hamu rábaszna akkor
- G: hülye
Igen
Évek óta hallom már a barátaimtól, hogy tanuljak meg nemet mondani, ne vállaljak el minden feladatot, ami épp az utamba került és szimpatikus is. Mikor egy újabb dolgot bevállalok, akkor mindig el szokták sorolni, hogy egyébként mennyi mindennel foglalkozom, s minek mindezek mellé egy újabb feladat. Fogalmam sincs, hogy miért nem vagyok képes nemet mondani, de mostanában kezdem úgy érezni, hogy tényleg itt az ideje megtanulnom a szót: nem.
Vajon másoknak is ilyen nehéz ez, vagy csak én küzdök ezzel baromi régóta?
Homár
Nem tudom, ki hogy van vele, de én képtelen lennék megenni egy olyan állatot, ami totál ugyanúgy néz ki a fazékba kerülés előtt, mint azután. Leginkább a homártól vagyok rosszul, mert a látványa amúgy is sokkol — nem kedvelem az ilyen nagyobb testű, négynél több lábú állatokat. (A fél madárpókot sem kedvelem, mielőtt még valaki esetleg szóba hozná…) A kagyló meg a tintahal mondjuk olyan, amit simán megkajálok, bár tény, hogy azoknak nincs is lábuk. Hát, ilyen mély gondolataim vannak ma este.
